,,…az a lány…én vagyok…

Volt egy lány, aki annyira szeretett egy fiút, hogy képes lett volna meghalni érte…ő volt a mindene csak érte élt és nevetett.De egyszer egy napon nagyot tévedett és elvesztette az élete egyetlen boldogságát…a lányban egy világ omlott össze ő csak sírt és sírt és senkikem értette őt …nem akart élni de  remélt és kitartott, hogy majd egyszer a fiú újra rámosolyog…de a lány rossz reményeket táplált mert a fiú már rég más lányra kacsintottá a szemét, s ami  a legrosszabb volt, hogy a lány barátnőjére…A lány ezt tudta de tűrte és várt várt a végtelenségig…hisz az ő szerelme végtelen gondolta…Sok sok barátja volt aki biztatta, hogy tartson ki és legyen erős de volt akik azt mondták, hogy a lehetetlent akarja…A fiú utálta a lányt a lány pedig ennek ellenére is imádta holott csúnya dolgokat mondott róla…de a lány szerelme oly hű és tiszta volt, hogy nem tudta megszüntetni azt semmi.A fiú mást szeretett s akit szeretett az csak barátként tekintette, mindenki szenvedett…a fiú semmibe vette a lányt pedig  a lány nagyon szerette és megszüntetett minden kapcsolatot a lánnyal még a barátja sem akart lenni…teltek múltak a napok,a hetek, a hónapok és eltelt egy fél év…a lány még mindig szerette a  fiút.Tudta, hogy soha nem lesz az övé..a fiú még hallani sem akart a lányról még csak a létezéséről sem…

A lány meg szeretett volna minden nap meghalni mert mikor esténként lefeküdt halálosan félt és hiányzott neki a fiú hangja…félt a sötétbe,  félt az élettől, és félt élni. Félt, hogy nem jól csinálja amit csinál és félt feledni…félt attól, hogy sohasem lesz többé boldog…mindig mikor mosolygott csak a azért mosolygott, hogy azt higgyék jól van, de belül a szívét mérges kések szúrkodták…1 napon bement a fürdőbe és egy kicsi piros táskából egy pengét húzott elő…nagyon sírt és leült a kád szélére gondolkodott és zokogott nem tudta mit tegyen…nem bírt élni nem, bírt mindenkinek a szemében nézni és nem volt senkije, senkiben sem bízhatott soha, mert mindenkinek ellenséges szeme volt..visszagondolt a szép szavakra az emlékekre az édes csókokra a fiúval töltött szép estékre éjszakákra meg minden emlékre…A fejében ott motoszkált minden, a fiú csendes lágy hangja amit soha nem tud elfelejteni és a szép kicsi arcocskája…nagyon sírt a lány és azt mondta magában suttogva halálosan szeretlek akkor is ha még ezt nem tudod…majd végighúzta az éles pengét a szép sima karján majd összeszorított fogakkal nézte ahogy lecsurog szép drága piros értékes vére…akkor már nem érzett fájdalmat…csend volt az óra hangosan ketyegett a falon a víz épp akkor készült kicsordulni a csapból meg egy légy hangos zümmögését lehetett hallani a szobából…Minden megállt hirtelen csend lett a lány már nem sírt csak szeppeget…Megszűnt minden fájdalma a szívében..már csak a karja fájt..bement a szobájába lefeküdt az ágyára és meghalhatott egy zenét amit sohasem fog elfelejteni… majd eszébe jutott egy barátnője biztató szavai aki ezt mondta mindig:”Kibírjuk kincsem, mi mindent kibírunk erősek vagyunk és kitartóak! Megígértem neked, hogy egyszer boldogok leszünk csak légy kitartó nagyon Szeretlek!”-nehéz egy szenvedőtől is vigaszt keresni…gondolta a lány elaludt…másnap minden ment a rendes kerékvágásban míg el nem jött az este újra…Minden este számára egy kínzás volt nem mert aludni mindig félt, félt és félt,szerette volna a fiúnak elmondani, hogy mennyire szereti még, hogy meghalna érte de tudta, hogy nem teheti inkább csak hallgatott…teltek múltak a napok és eljött a ma és a lány még mindig sír és szomorú és szeret de mindig fél és a lány…a lány…az én vagyok… aki  már mindent megbánt és minden vágya az, hogy elfelejthesse a fiút aki által annyi fájdalom került a szívébe…<3

Szólj hozzá! Oszd meg! Dobj egy lájkot!

 

Kövesd a Szerelmes Szíveket

11 hozzászólás

  1. azert nem volt senkid mert nem engettedh legyen 😉

    Válasz
  2. EN szeretlek es te is tudod jol csak te mast szeretsz szar ugy de en akkor is szeretlek 😛 na csokesz

    Válasz
  3. nekem nem kell senki más csak “ô”!!!amugy az iro voltam…

    Válasz
  4. ismerős helyzet!..megértelek:(

    Válasz
  5. milyen megható szegények biztos nincs jobb dolgotok!!!:D

    Válasz
  6. mintha csak rólam szólna ez a történet. csak én nem vágtam magam pengével. am dettó ugyanez. igaz most van barátom de nem Őt nem tudom elfelejteni.szeretem.még mindig. 070909

    Válasz
  7. szia. szomorú történet, hát rendesen elsírtam magam :'( mintha én is ugyanebben a helyzetben lennék…:( naon sajnálom! sajnos vannak ilyen dolgok az életben. KITARTÁS!!!

    Válasz
  8. Sajnos ugyanebben a cipőben járok. Kegyetlen rossz.

    Válasz
  9. Nem kell, hogy mást szeress, de azért meghalni sem kell.
    Foglald le a gondolataidat mással, próbálj másoknak segíteni. Jobb ha nem hallasz Róla semmilyen hírt, hogy ne kavarjon fel minden nap, és lassacskán megnyugodhass, és szép emlékké váljon.
    Én is szerettem egyszer egy fiút, akitől a sors elszakított. Sokat sírtam, de idővel inkább szép emlékké vált és örülök, hogy legalább ennyi juthatott nekem. Mindig is szeretni fogom, de annyi más dolog van még, amit szeretek, hogy nem tudnék hátat fordítani az életnek.

    Válasz
  10. Sajnállak, de valahogy csak túl kell lépned rajta… én is túlléptem az előző szerelmemen…

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kiemelt bejegyzések