Barátommal most már egy hónapja , hogy szakitottunk , jóbban mondva ö velem az indok az volt , hogy elköltözik és keveset lát , én amondo vagyok , hogy a szerelemben se a távolság se az idö nem számit , de ö ezzel nem igy volt .

Eltelt egy hónap , egyre jobban éreztem , hogy hiányzik , mire közölte , hogy elköltözik hónap végén , na akkor éreztem úgy , hogy itt a vég , tudni kell h nagyon szeretem még mindig a fiút.

Mikor bejelntette, hogy elköltözik , nemtudom mien meg indulásból de msnen leirtam neki , hogy szeretem, erre közölte : Hogy az szar mert én nem , nem elég , hogy bunko és szemét volt de még mindig szeretem, egy másik lánynak lehordott elég rendesen és csak azért , hogy imponáljon neki .

de szeretem ez az érzés , nem akar múlni , de talán ha hosszu évek múlva látom , vagy találkozunk csak nevetűnk ezen az egészen és elmondhatom : Már nem vagyok szomorú mert tudom , ez igaz szerelem volt (: