Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem magamért, de temiattad szövi-fonja körém e hálót. És szívemet is...
Úgy bújtak össze ujjaink, csókolva egymást kétszer öt combjukkal, mint szeretkező, fantasztikus kis állatok; úgy fuldokoltak ujjaink egymásban tehetetlenül, mint elítélt, vak rabok a halál ketrec-vasai közt; irigyeinktől ujjaink mégis oly percet loptak el, hogy...
Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti...
Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai, melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem. Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú, ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra, hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége....
Mi a tűzhely rideg háznak, Mi a fészek kis madárnak, Mi a harmat szomju gyepre, Mi a balzsam égő sebre; Mi a lámpa sötét éjben, Mi az árnyék forró délben... S mire nincs szó, nincsen képzet: Az vagy nekem, oh költészet! Ha az élet útja zordon, Fáradalmit fájva hordom,...
Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem. Szép út állt előttem, de nem azt követtem; Nem adok, nem hajtok semmit a világra, Bolond célok után rohanok zihálva, Bolond célok után álmodozva, balgán - Így beszélnek rólam minden utca sarkán, - Édes anyám, lelkem, Sirasson...
Valami fáj és nem tudom: mi az? Pici, fekete, bús fonál huzódik lassan a tollam után a fehér papírlapon, mintha nagy fehér sebkötésemet bogoznám ide mindörökre szomorú, tartós fekete fonállal. A seb a múlté, sajogva tűnt el a kötés alatt és ráborultak ezek a betűk és...
Még ez egyszer, még útószor Hadd zendűljön meg dalom; Mért sebeim' rejtegetni? Szégyen-é a fájdalom? Tán könnyebbűl a nyilt érzés Ha sohajban rést talál: Oh, ez örök benső vérzés; Oh, e folytonos halál! Egyedűl a társaságban, Ezerek közt...
Ha könny csorog, Ha kebel sír, Ha jaj hallik, Ha ég dörren, Föld kerekén Akármerre: Az én könnyem, Az én keblem, Az én jajom, Büntetésem: Föld kerekén Akármerre Járok, mindig Csorg a könnyem, Sír a keblem, Jajom hallik, Az ég dörren - Átkozott fej Az én fejem -...
Szakaszd ki vérző szívemet Már egyszer, irgalmatlan ég! Hogy átokká tedd éltemet, Ez volt, csak ez volt hátra még. Válaszd el már bús lelkemet, Kegyetlen néma fájdalom! Temesd hozzája testemet, Zárjon kettőnket egy halom!
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved, Ha már tied volt, s akkor elveszíted. Nem bánat az, ha csókolt már az ajka S most más csüng édes szédülésben rajta. Ha boldog órák, pásztorórák képe Kísér a puszta, magányos sötétbe, Mint téli kertbe a színes tavasz - Nem bánat...
Harapd el a sírást és nézz fel a napba! Lásd, nagy fények és erők zúgva iramodnak, Lásd, mély televénybe fogózva, gőggel állnak az erdők, Csillogó vasrudak s kalapácsok, halld, dübörögnek. Ne legyen most más: csak az izmod, És a fény tág szemeidbe zuhogjon. Hisz tudom...
Érdekes kis történettel rukkolnék elő.
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Legutóbbi hozzászólások