Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal...
Zelk Zoltán
Zelk Zoltán – Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek; mint a téli reggel, egemen annyi csak – ha fölkél is – a nap, amennyi sugarat tőled ha kap. S: vigyázzad lépteid, ha mellettem, velem, a percek ónosesője zizeg, megfagy a köveken....
Zelk Zoltán – Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset s e vers legyen dícséreted, szemed színéből szeretnék szőni e dícsérethez rímeket. Mint drága, régi mesterek tűnődését hűs verssorok, úgy zárja ékszerként magába e...
Zelk Zoltán – Én téged tudlak
Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz; fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem, ha futni vágysz, én futni...
Zelk Zoltán – Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem...
Legutóbbi hozzászólások