Volt egyszer egy asszony, kit megviselt az élet. Becsapták, megalázták, s eldobták…
De felállt, mindig küzdött a gyermekei és önmaga jelenéért és a jövőjükért, kik a legfontosabbak voltak számára. Nagyon félt, féltette az életét, hogy kincseit nem lesz ideje felnevelni.
Vágyta a törődést, a gyengédséget, a szeretetet és amit soha nem élhetett át : az igaz őszinte szerelmet… Szeretett volna egy kicsit gyenge lenni ebben a kemény világban, de nem lehetett, mert nem volt mellette senki 
Félt a magánytól, hogy az ő korában már nincs tovább, hogy őt már ennyi idősen nem szeretheti senki. Félt, mert úgy érezte, megöregedett és már nem olyan szép és kívánatos, mint fiatal korában. Félt az egyedülléttől, félt mindentől…

És ekkor jött egy ifjú, a maga 35 évével, aki megérintette az asszony lelkét…

Úgy érezte, van végre valaki, aki nem csak nézi, de figyel is rá, nem csak nézi, de látja is őt. Az Őszintének hitt érzéseket viszonozni kezdte és akkor ott, megadott volna érte bármit!
Boldognak érezte magát, mert úgy gondolta, hogy mégis eljött az az érzés, mit soha nem érzett idáig. Az ifjú bókjai, édes, gyerekes rajongása, kedves mozdulatai, az őszintének és szenvedélyesnek vélt csókjai, a szerelmi beteljesülések, egy különleges sóhaj, a csodás pillanatok, amikkel megajándékozta az asszonyt, ködöt varázsolt annak szemére. Boldognak érezte magát és kimondhatta: SZERELMES! Életében először és talán utoljára igen, Szerelmes lett. Fénylett a napnál is jobban, tele volt energiával, repült és repült, mint a pillangók! Imádta az ifjút, testének, lelkének minden zegét-zugát és az  bármit kért, a szerelmes  asszony teljesítette. Teljesítette, mert örült, mert úgy gondolta hogy az ifjú is boldog vele, csak őt akarja teljes mivoltában és kettejüké a világ!
Hozzá ment élete szerelméhez, valóra váltotta annak gyermekkori álmát, hogy megnősülhet. Körberajongta, mindennel elhalmozta, az egész életét adta át Sweetnek, akit szerelmének hitt, akitől megkaphatta ezt a kimondhatatlan érzést!

Rózsaszín köd

Rózsaszín ködön át, nem látszottak a bajok, elenyésző volt a gond, az egyre sűrűbb nézeteltérések, az asszony még mindig nem látott.
De az idő lerántotta a leplet csúf valóságról és , mint törött szárnyú pillangó, a földre zuhant. Kétségbe esve próbálta menteni a kapcsolatukat, nem nézve a gyerekeit,sem se senki mást!
Halmozódtak a bántások, a fájdalmas szemrehányások és ez újra megkeményítette az addig boldogságban úszó szívét. Az ifjú elindult, mert már nem volt elég, amiben élt, szárnyalni szeretett volna, az asszony meg üldözni kezdte és végül megbántotta azért, hogy könnyebben mehessen , szabadságban elessen az, kit odáig  szerelmének, élete értelmének tartott. Feloldotta esküje alól, lemondott az érzésről, az áhított boldogságról, amire egész életében vágyott.

Összetörve

Így, lelkileg összetörve, immáron boldogtalanul, a mindennapokat és éjszakákat átsírva rágódott életén, amiben már csak gyermekei voltak fontosak.
Talán még reménykedett egy picit… , talán van még parazsa annak a tűznek , ami megperzselte a szívét, ami boldoggá tette…Remélte, hogy nem csak játékszer volt Sweet életében!!!!! Talán nem dőlt még össze az a csodás világ….

De az asszony tévedett!!!!!

Rájött, hogy képtelen már harcolni, mert az ifjú vágyainak nem ő a középpontja, már nem kívánta szeretni a nőt, mert nem volt értéke a szenvedélyének, már nem akarta a családot, mert ő még fiatal és , mert fiatalabb társra volt szüksége és csak a szabadságra vágyott. Így hát elengedte Sweetet! Az asszonynak fájt az elválás és lelkiismeretfurdalás kínozta mert tudta, hogy ígérete ellenére megbántotta az ifjút. A kudarc felőrölte a már amúgy is meggyötört lelkét és csak abban bízott, hogy talán egyszer még úgy ébredhet fel egy reggel, hogy kisütött a nap…

Az asszonynak Be kellett látnia, hogy az érzés, az őszintének és a tisztának tűnő szerelem, a sok kedves szó, ölelés, amiben  hitt és amibe görcsösen kapaszkodott, nem volt más, mint egy idősödő Nő lelkében áhított gyönyörű, SWEET ILLÚZIÓ!
🦋🦋🦋

Szerző: My everything