Kosztolányi Dezső – Elégia

Kosztolányi Dezső – Elégia

Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai, melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem. Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú, ki-nem-várható utazás, egyik helyről a másra, hánykódás a zavarban, melynek nincs soha vége....

Kosztolányi Dezső – Ne hidd, hogy…

Kosztolányi Dezső – Ne hidd, hogy…

Ne hidd, hogy a világ ma boldog, mert a piacon pár nevet. Sötétbe bújnak a borongók, és ott keresnek menhelyet. A szenvedők sötéten érzik, nem ez a föld az ő helyük. Mély árnyba vérzik a kevély szív, csak az üres forg mindenütt. Fölszínen ágál a silányság, ágyára dől...

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat...

Kiemelt bejegyzések