Annyit néztük a Göncöl szekerét. Szeretném tudni: együtt, Együtt valaha fogjuk nézni még? Annyit néztük a hegyek vonalát – Vannak-e másvilági havasok – Fogjuk-e nézni őket oda-át? S lesz-e ott...
Szerelmes VERS
Reményik Sándor – Örök szerelem
Egy bükk és egy fenyő. Úgy összeforrtak ők, Ahogy csak lelkek forrnak össze néha, Egymást halálig híven szeretők. A bükk a nő, A fenyő tán a férfi. Ez áll szikáran, míg a bükk elomló, Ölelő...
Reményik Sándor – Öröktűz
Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp És öröktűzzel álmodik a szívem. Egy lángot adok, ápold, add tovább, És gondozd híven. Egy lángot...
Zelk Zoltán – Tizennégy sor
Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal...
Zelk Zoltán – Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek; mint a téli reggel, egemen annyi csak – ha fölkél is – a nap, amennyi sugarat tőled ha kap. S: vigyázzad lépteid, ha mellettem, velem, a percek ónosesője zizeg, megfagy a köveken....
Zelk Zoltán – Úgy szeretlek
Úgy szeretlek, mint egy verset s e vers legyen dícséreted, szemed színéből szeretnék szőni e dícsérethez rímeket. Mint drága, régi mesterek tűnődését hűs verssorok, úgy zárja ékszerként magába e...
Zelk Zoltán – Én téged tudlak
Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz; fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem, ha futni vágysz, én futni...
Arany János – Még egy
Mit is akarsz?… nézz az időre: Ősz van, s neked bús télre jár, Szemedben köd lett a sugár, Dér, hó leszállott a tetőre. Nyílhatnak a fán csalvirágok: Nem lesz érett gyümölcse már; – Hallgat minden...
Nagy László – Ki viszi át a Szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat,...
Pilinszky János – Átváltozás
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.
Kaffka Margit – Primavéra
Csak halkan járj, halkan. A fűszálakra vigyázzunk! - Megérzi a sok gyökér lenn. Vigyázva járjunk, - halkan! Hogy néznek e fiatal fák, Mert a kezemet megfogtad! Nem, nem is mireánk néznek, - Tán...
Szilágyi Domokos – Észrevétlenül
Látod, már nem is veszlek észre, úgy jársz-kelsz csendesen - nem csábítasz a széptevésre: épp csak vagy, kedvesem. Épp csak vagy, s mert egy vagy velem, test álma, lélek pihenése: vagy hő nyaram és...
Legutóbbi hozzászólások