A diáknapoknak vége lett, de másnap Koktél zenekar lépett fel kicsibe, ami nagyon jónak ígérkezett. Mivel kedvemre való zene volt hallható sokat táncoltam, bár már hulla voltam. Táncpartnerem azonban nem ismeri a nem szó jelentését, sőt mikor félrementem pár percre, visszatértemkor megfegyelmezett, mégis mit képzelek én, hogy elmegyek, nyomás táncolni. Az asztal tetején kötöttünk ki. Ez kedvemre való volt, mert szívem csücske ott ült velem szemben, azt is mondhatnám a lábaim előtt hevert, persze csak átvitt értelemben. A tánc olyan hevesre sikeredett, hogy egy csókkal akarták lezárni, én azonban meghiúsítottam e számomra nem kedvező tervet.

Megállapodtunk egy szájrapusziban. Imádkoztam, hogy ezt ne lássa senki. Leültem. Ott ültünk hárman, középen a tudjuk ki. Örültem, mint majom a farkának, erre bevert egyet az arcomba. Nem tudom a döbbenet mennyire ült ki az arcomra, szívesen visszaadtam volna, de nem volt szívem pofon verni, hát rávágtam a lábára. Na tessék, nem hogy szeretne, még üt is. Talán jobb is hogy nem jövünk össze, ha így nem átall megütni, mi lenne, ha járnánk? Na jó ezt én se gondoltam komolyan. Mindegy lelépett valahová (Ebben a pillanatban tudtam meg, hogy Ildivel volt akkor az ebadta!). Engem meg leütött egy paraszt. Még jó, hogy Milán kedves megvédett. 95-5%-ban kapott a gyerek, melyből 5% azért mert leütött, a többit nem közlöm.

Lefektettek. Mármint aludni. Felkeltem pár óra múlva majd hazamentem.