7.
Ott vagyunk már?
Na mit gondoltok mire vártam? Hát persze hogy a következő bulira. Vajon mi fog történni? De addig még nagyon sok van hátra, addig még túl kell élnem a vallatást. Ahogy beléptem a koliba a Röntgensugarak engem kutattak alattomos vigyorral, és persze hogy látták: valami történt. Hát elmeséltem. Mindent. Ezek után ki akartam kérni végre Anna kedves véleményét is, de amit válaszul kaptam a kérdéseimre az nem hogy nem elégítette ki a vágyaimat de még jól fel is idegesítettek. Állandó válaszok voltak: nem tudom, a Robi nagyon határozatlan, nagyon érzékeny, még én sem beszéltem vele, stb.!
Mindegy továbbra is kétkedve, de legalább ránk esteledett. Készülődés. Még sosem részleteztem, de majd mindegyik készülődés arról szólt, hogy Anna és én fürdés után lazán hajat szárítunk, én még ki is vasalom Anna haját (azt szerényen megjegyezném Anna hajzuhatagából megszámlálhatatlan paróka kijönne) stb.,
és faggatom:
-De Anna ugye ott lesz ma este?
-Biztos.
-Mi van ha nem?
-Biztos jön már hívott.
-Ott vagyunk már?
-Mindjárt Betty ne sürgess!
Indulás kb. éjfélkor.
8.
Alulról a padtetőt!
Helyszín Kicsi. Rettenetes Csalódás ér. Nincs itt.
-Anna mit szólnál ha átnéznénk nagyba?
-Betty még csak most jöttünk, várj egy kicsit, ő is biztos mindjárt jön.
-Ja nem azért csak cigit akartam venni.
-Gondolom.
Hát ez nem jött be. Ha hiszitek, ha nem pár perccel későbbi próbálkozásom sem jött be. De végül átmentük. És ott sem volt ott. A hangulatom lent pókerezett a pokolban.
-Nyugi biztos eljön.
-Mindegy.
-Felhívjam?
-Még csak azt kéne. Anna azt sem tudom miért várom, elvégre nincs köztünk semmi, ő csak úgy van, én meg szeretem. Ennyi.
-Tehát szereted?
-Mond azt hogy még nem jöttél rá!
-Dehogynem de tőled még nem hallottam.
-Hát most igen. De mindegy, mert mire kitalálja, hogy 4-őnk közül kit válasszon trotty leszek.
-4?
-Zsüdi, Ágika, Ildi, Én (ha egyáltalán vagyok)
Pár perces csend. Anna beszélt hozzám, de én folyton a bejáratot néztem. Hirtelen reflexből a pad alá rántottam magam és imádkoztam. Ott a pad alatt. Egyrészt megköszöntem Istennek, hogy elhozta nekem a Robit, másrészt reméltem, hogy nem vette észre a vetődést és nem égek porrá előtte. Még szerencse hogy nem ült mellettem senki, mert annak tuti nekivágódtam volna. Ahogy ott bújtam a padon (vagy inkább alatta), a lábakat kutattam vajon melyik lehet Robié? Anna arca kúszott a látóterembe.
-Betty te meg mit csinálsz? Kelj már fel.
-A Robi elől bújok.
-Mi?
-Szerinted észre vett?
-Aha.
-Akkor nem kelek fel.
-Betty szedd már össze magad. Ennyire bejön?
Égtem, mint a rongy. Hogy lehetek ekkora idióta, ezt tuti látta ő is és akkor míg élek ezen fog röhögni. Én nagyon barom. Még jó hogy viszonylag sötét volt. A rákok fehérlettek volna mellettem. Leült mellém és vártam valami megjegyzést az előző akcióról, de semmi. Hallgattam, mint a sír. Ezek szerint vagy nem vette észre, vagy nem akarja hogy tudjam porig égtem előtte. Vártam mi lesz a reakció, a csók után, de mintha nem történt volna semmi. Úgy döntöttem nem foglalkozom a dologgal, majd négyszemközt megbeszéljük. Elfordultam hogy lecsekkoljam az árlapot, és ahogy az arcom elhaladt a fickó mellett valami nagyon finomat éreztem. Megfogta a combom. Szorongtam, ez vajon mit jelent? De az amit éreztem valami más, ez valami egészen más. A parfümje. Finom. Egyre sűrűbben kezdtem nézegeti a pultot. A beszélgetés passzív résztvevőjeként kezdtem unni a dolgokat. Könnyítettem szervezetem nyomása alól és mire visszaértem lesújtó látvány fogadott. A Robinak hűlt helye.
-Hol van?
-Nem tudom majd biztos visszajön.
-Asszem Ágika a kicsiben van szerinted átment hozzá? Jaj Anna megőrít a tudat, hogy más kell neki.
-Nyugi szerintem nincs gáz csak határozatlan.
Az! Határozatlan. Legalább annyit odabökhetett volna, hogy mi a véleménye a tegnapi estéről. De ilyen az én formám. Leléptem. Egyedül akartam lenni. Hiányzott.
0 hozzászólás