Ady Endre – Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron.

Szólj hozzá! Oszd meg! Dobj egy lájkot!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Szerelmes történet: A baj!
Kategória: Szerelmes TÖRTÉNET
3.A baj! Másnap reggel az a nyamvadt telefon úgy döntött megszabadít a hallásomtól, de meghiúsítottam a tervét és aludtam volna tovább, ám újdonsült szobatársam alkoholszaga marta az orrom. Gyors […]
Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú
Kategória: Szerelmes VERS
Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt […]
Molnár Annamária – Összetörtem
Kategória: Szerelmes VERS
Összetörtem, nem bírok több terhet, Te mégis adsz, még egyet s még egyet. Meddig sújtasz még, mikor lesz már elég? Miért küzdjek folyton, tengernyi könny sem elég? Mit ártottam, hogy ily nehéz az […]