Annyit néztük a Göncöl szekerét. Szeretném tudni: együtt, Együtt valaha fogjuk nézni még? Annyit néztük a hegyek vonalát – Vannak-e másvilági havasok – Fogjuk-e nézni őket oda-át? S lesz-e ott naplemente és Szamos? A csendes víz alkonytól rózsaszín -? Vagy minden...
Egy bükk és egy fenyő. Úgy összeforrtak ők, Ahogy csak lelkek forrnak össze néha, Egymást halálig híven szeretők. A bükk a nő, A fenyő tán a férfi. Ez áll szikáran, míg a bükk elomló, Ölelő karjaival átaléri. Úgy látszik, mintha reáomlana, Pedig támasztja, mint a...
Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp És öröktűzzel álmodik a szívem. Egy lángot adok, ápold, add tovább, És gondozd híven. Egy lángot adok, – én is kaptam azt Messziről, mint egy mennyei vigaszt, Egy...
Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már,...
Figyelmeztetlek; mint a téli reggel, egemen annyi csak – ha fölkél is – a nap, amennyi sugarat tőled ha kap. S: vigyázzad lépteid, ha mellettem, velem, a percek ónosesője zizeg, megfagy a köveken. És: kapaszkodni nincs se fal, se ág… Én be nem csaplak, a közhely...
Úgy szeretlek, mint egy verset s e vers legyen dícséreted, szemed színéből szeretnék szőni e dícsérethez rímeket. Mint drága, régi mesterek tűnődését hűs verssorok, úgy zárja ékszerként magába e vers tűnődő mosolyod. Szertehullnának szavaim, de összefogja két kezed:...
Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz; fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem, ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szivvel! hisz tudom már emlékeimtől visszakaplak....
Mit is akarsz?… nézz az időre: Ősz van, s neked bús télre jár, Szemedben köd lett a sugár, Dér, hó leszállott a tetőre. Nyílhatnak a fán csalvirágok: Nem lesz érett gyümölcse már; – Hallgat minden dalos madár: Csak – a beszédes liba gágog. 1877. szeptember...
Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem...
Csak halkan járj, halkan. A fűszálakra vigyázzunk! – Megérzi a sok gyökér lenn. Vigyázva járjunk, – halkan! Hogy néznek e fiatal fák, Mert a kezemet megfogtad! Nem, nem is mireánk néznek, – Tán bölcsek e fiatal fák? Én nem megyek tovább innét!...
Látod, már nem is veszlek észre, úgy jársz-kelsz csendesen – nem csábítasz a széptevésre: épp csak vagy, kedvesem. Épp csak vagy, s mert egy vagy velem, test álma, lélek pihenése: vagy hő nyaram és hű telem, úgyhogy már nem is veszlek észre. Hiányozz, mint ha...
Az egész év elején kezdődött.. érkezett az osztályunkba egy új fiú. Én már akkor kinéztem magamnak. De aztán összejöttem egy másikkal.de utána felvett msnre és egy másik lányba volt szerelmes. Kért […]
Kiérsz a buszvégállomásra hajnali háromnegyed négykor, és kémleled kétségbeesetten, bár egyre rezignáltabban az éjszakai járatok menetrendjére utaló táblákat. Azt az infót kaptad, hogy létezik ilyen, […]
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
Nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó …Kategória: Szerelmes TÖRTÉNETAz egész év elején kezdődött.. érkezett az osztályunkba egy új fiú. Én már akkor kinéztem magamnak. De aztán összejöttem egy másikkal.de utána felvett msnre és egy másik lányba volt szerelmes. Kért […]
Legutóbbi hozzászólások