Reményik Sándor – Szeretném tudni

Reményik Sándor – Szeretném tudni

Annyit néztük a Göncöl szekerét. Szeretném tudni: együtt, Együtt valaha fogjuk nézni még? Annyit néztük a hegyek vonalát – Vannak-e másvilági havasok – Fogjuk-e nézni őket oda-át? S lesz-e ott naplemente és Szamos? A csendes víz alkonytól rózsaszín -? Vagy minden...
Reményik Sándor – Örök szerelem

Reményik Sándor – Örök szerelem

Egy bükk és egy fenyő. Úgy összeforrtak ők, Ahogy csak lelkek forrnak össze néha, Egymást halálig híven szeretők. A bükk a nő, A fenyő tán a férfi. Ez áll szikáran, míg a bükk elomló, Ölelő karjaival átaléri. Úgy látszik, mintha reáomlana, Pedig támasztja, mint a...
Reményik Sándor – Öröktűz

Reményik Sándor – Öröktűz

Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp És öröktűzzel álmodik a szívem. Egy lángot adok, ápold, add tovább, És gondozd híven. Egy lángot adok, – én is kaptam azt Messziről, mint egy mennyei vigaszt, Egy...
Zelk Zoltán – Tizennégy sor

Zelk Zoltán – Tizennégy sor

Hogy ifju tested átsüt a halálon, másfélezer magányos éjszakámon, hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek, hogy árvaságom ablakát beverted, hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak, hogy a temetők rám ujjal mutatnak, hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség, nincs más erény már,...
Zelk Zoltán – Figyelmeztetlek

Zelk Zoltán – Figyelmeztetlek

Figyelmeztetlek; mint a téli reggel, egemen annyi csak – ha fölkél is – a nap, amennyi sugarat tőled ha kap. S: vigyázzad lépteid, ha mellettem, velem, a percek ónosesője zizeg, megfagy a köveken. És: kapaszkodni nincs se fal, se ág… Én be nem csaplak, a közhely...
Zelk Zoltán – Úgy szeretlek

Zelk Zoltán – Úgy szeretlek

Úgy szeretlek, mint egy verset s e vers legyen dícséreted, szemed színéből szeretnék szőni e dícsérethez rímeket. Mint drága, régi mesterek tűnődését hűs verssorok, úgy zárja ékszerként magába e vers tűnődő mosolyod. Szertehullnának szavaim, de összefogja két kezed:...
Zelk Zoltán – Én téged tudlak

Zelk Zoltán – Én téged tudlak

Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz; fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem, ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szivvel! hisz tudom már emlékeimtől visszakaplak....
Arany János – Még egy

Arany János – Még egy

Mit is akarsz?… nézz az időre: Ősz van, s neked bús télre jár, Szemedben köd lett a sugár, Dér, hó leszállott a tetőre. Nyílhatnak a fán csalvirágok: Nem lesz érett gyümölcse már; – Hallgat minden dalos madár: Csak – a beszédes liba gágog. 1877. szeptember...
Nagy László – Ki viszi át a Szerelmet

Nagy László – Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem...
Kaffka Margit – Primavéra

Kaffka Margit – Primavéra

Csak halkan járj, halkan. A fűszálakra vigyázzunk! – Megérzi a sok gyökér lenn. Vigyázva járjunk, – halkan! Hogy néznek e fiatal fák, Mert a kezemet megfogtad! Nem, nem is mireánk néznek, – Tán bölcsek e fiatal fák? Én nem megyek tovább innét!...
Szilágyi Domokos – Észrevétlenül

Szilágyi Domokos – Észrevétlenül

Látod, már nem is veszlek észre, úgy jársz-kelsz csendesen – nem csábítasz a széptevésre: épp csak vagy, kedvesem. Épp csak vagy, s mert egy vagy velem, test álma, lélek pihenése: vagy hő nyaram és hű telem, úgyhogy már nem is veszlek észre. Hiányozz, mint ha...

Pin It on Pinterest