A következő történetet egy 16 éves lány küldte el nekünk. Nem is olyan rég pontosan 2 hete nagyon nagyot csalódtam sajnos, egy olyan fiúban, akiben azt hittem, hogy az IGAZ SZERELMEM találtam meg!!
8 hónapig voltunk együtt. Nagyon szerettem, nekem csak ő volt ebben a pár hónapban, ellentétben vele mert neki sajnos folyamatosan volt más vkije. Most biztos mindenki gondolja magában, hogy hogy nem vettem észre??Hát úgy hogy ez egy távkapcsolat volt, és csak msn-en beszéltünk.Az első meg csalását meg bocsátottam neki, mert azt mondta hogy csak én hiányoztam neki vagyis az hogy öleljem … stb. mondtam neki, hogy ne legyen több ilyen, mert akkor már télleg szakítani fogok!!
Mondta hogy soha többet.
Azt tudni kell hogy ő két évvel fiatalabb volt mint én és mondta hogy mihánt betölti a 18-at ő is össze szeretne velem költözni. Mikor találkoztunk, mindig kérdeztem tőle, hogy úgy-e nem csalsz meg?mert én nagyon szeretlek téged neki erre mindig az volt a válasza, hogy nem bírna megcsalni mert jobban szeret már engem mint a saját életét stb. és minden szavát el hittem neki, bármit mondott én mindig mellette álltam.A nagy álma az volt hogy énekelhessen és mindenben mellette álltam én mindent tudtam róla, ő sajnos nem rólam!!.De én nem lehettem féltékeny de azért a szívem mélyén tudtam hogy megcsal, vagyis csak éreztem.Jóbban voltam a tesójával és a bátyának a feleségével is ők is azt mondták hogy szeret a gyerek meg ilyenek.Elhittem kár volt, azt mondták ha meg csalna szolnának.Nagyon szép volt ez a 8 hónap sajnos már a 9.ik hónapban már teljesen külön voltunk. Október 16-án mondtam neki próbaként, hogy vége.
17-én nem jött fel msn-re
18-án pedig tartottam a szülinapom, direkt nem szerveztem nagy bulizást mert tudtam hogy ő azt nem szereti, ezért csak egy kis össze jövetel volt ez csak elő szülinap volt:D. Akkor este fel mentem msn-re volt egy nagyobb balhé.Sajnos én nem bírtam el engedni és felhívtam:(meg beszéltünk mindent 19-én kibékültünk,20-án szakított és ez így ment folyamatosan.26-án töltöttem be a 16-ot meg kértem hogy az nap ne vitázzunk mert nekem nagyon fontos ez a nap!!Az nap nem is volt vita 27-én sem meg párnapig nagyon szépen tudtunk beszélgetni. 14-én lettünk volna 9 hónaposak. Én akkor fel hívtam, beszélgetünk, de vmi csaj hangot hallottam meg kérdeztem hogy ki volt az? Azt mondta hogy egy osztálytársa, én el hittem neki de v hogy rá jöttem hogy az nem az volt.
15-én be vallott mindent el mondta hogy folyamatosan megcsalt hol csak egy éjszakás kalandjai voltak hol pár hetesek,és a mostani barátnője aki most van neki az is meg van 3 hónapja.
Mondtunk egymásnak mindent ő mindennek lehordott. Mikor ki szeretett volna velem békülni de nem hagytam, akkor ezt láttam helyes dolognak, nem szerettem volna ha megint palira tudd venni. Mondta hogy ha megbocsátok neki akkor soha többet nem fog azzal a lánnyal foglalkozni. Mondta hogy a gyerek (a bátyának a gyerekei )engem emlegetnek, mindig meg kérdezősködnek felőlem és mondtam hogy majd az új nőd el feledttett velük is mint ahogy veled is ő erre azt írta hogy ő még nem felejtett el azt mondta hogy lehet hogy a kapcsolatnak vége van attól az érzelmei nem múltak el. Azóta külön vagyunk és már soha többet nem leszünk együtt, már mikor szakítottunk ki tettem az egyik haverommal közös képünket msn-re és amit ő művelt velem teljes mértékben rám akarta kenni.
Azóta minden rá emlékeztet 2 hete folyamatosan sírok ha van ott vki akkor el rejtem ezt a bánatom vagyis próbálom nem mindig megy a b nőim teljesen mellettem vannak és ez nagyon jó!!Ő nem szenved értem neki ott a nője, nekem is lehetne barátom de én még nem vagyok a hozz erős nem érzem annak magam!!
Nekem is volt egy távkapcsolatom, de mi valahogy minden hétvégén találkoztunk…Legtöbbször én mentem, aztán sajnos észre sem vettem és oda kerültem, hogy csak én mentem…általában ott jártunk az erdőre ki házibulikba s jóba voltam a szüleivel, barátaival…de másfél év alatt ő 4xer ha volt nálam én meg majdnem minden héten…lagzikba jártunk, családi ünnepeiken ott voltam, a haverok szülinapjain, mindenütt…sokszor elszöktem itthonról, mert nem engedtek, hogy ne csak én hozzak áldozatot hanem ő is…de én ezt nem vettem észre, mert elvakított a szerelem…őrülten jól telt vele minden egyes perc …olyankor éreztem, hogy szeret, pedig néha voltak megnyilvánulásai amik nem erre utaltak…pl. volt hogy az utcán nem akarta megfogni a kezem.Emiatt szakítottunk, mert nem tett értem semmit…Szakítás után találkoztunk búcsúéjszakára..na az kellett még nekem, utána mégnehezebb volt, érezni a bőrét, az illatát amitől megvadulok…szeretem minden porcikáját…utána már nem jártunk de titokba még kimentünk néha az erdőre ha már nem bírtuk…neki nincs senkije, azt mondja, hogy egyedüllétre vágyik…én több, mint félév eltelte után most adtam esélyt egy fiúnak, aki már hónapok óta kitartóan próbálkozik…Jó vele, végre újra nevetek..kitölti az időm és sokat tesz értem, bizonyítsa, hogy ténleg kellek neki.A volt fiúmnak még nem mertem elmondani, hogy más kapcsolatom van, mert megígértük, hogy elmondjuk, ha lesz valakink.De még nem merem.Pedig tudom már nem lesz folytatás, ha mindketten akarnánk sem, mert most már nem tudnék csak én áldozatot hozni érte, pedig még szeretem.De már nem olyan erőst, hogy csak én tegyek érte.Most hogy érzem, milyen amikor valaki csak érted él, olyan amilyen én voltam vele….Igaz mondta, hogy biztos megfogja bánni, hogy szakítunk, de ezzel csak engem akar védeni, hogy ne bántson…..s mindig azt mondja még a mai napig is 6 hónap elteltével a barátainak, hogy én jobbat érdemlek, mint ő és azért engedett el…de nekem csak ő kellett volna…de már lezártam, sosem felejtem el, de tovább tudtam lépni!!! Sok sikert