Egy újabb chates történet, happy end nélkül. A probléma mint annyiszor a korkülönbség és távolság. Szomorú bejegyzés következik…
Az én történetem nem valami happy…az egész az interneten indult…véletlen volt hogy megtaláltuk egymást, és mikor megtudtuk egymás korát akkor sorsdöntő volt, hogy mi lesz.Ő volt 25,én 15,ennek ellenére beszélgetni kezdtünk,egyre jobban kezdtük egymást megszeretni úgymond,én vallottam be neki először, hogy kezdek többet érezni iránta és rákérdeztem, hogy ő érez-e valamit és igen..ő is érezte azt a hévet…közel kerültünk egymáshoz…ő mindig is mondta hogy csak baráti kapcsolatot szeretne,a korkülönbség miatt is,és a távolság miatt…tudniillik 100km volt köztünk,igaz nem sok de nah….többször mondta, hogy nehéz magát pórázon tartania…tervezgettük, hogy találkozunk…minden nap vártuk, hogy mikor tudunk ismét beszélgetni…ez ment kb 2 hónapig…aztán nem jött fel többé…1 hónapig reménykedtem, hogy tényleg csak dolga van ,nem akartam beismerni, hogy soha többé nem beszélhetek vele…de gyanúm beigazolódott…tudom, hogy miattam csinálta..mindig is mondta nem akarja, hogy szenvedjek miatta…és tudtuk mindketten, hogy nem igen lesz jövője ennek….és ő tett pontot…szó nélkül….el sem búcsúzott..még emlékszem az utolsó beszélgetésünkre…akkor még szerintem ő sem tudta h ezt akarja,…nem úgy búcsúztunk el…de jobb ez így mindkettőnknek….de örülök, hogy ennyit is lehettem vele…képernyőn keresztül..soha nem fogom elfelejteni.