Sziasztok!
Ez a történet Karácsony előtt esett meg velem. Tizenéves lányként régóta tetszett egy fiú, de sosem éreztem magamban annyi bátorságot, hogy lépjek. Minden nap láttam mikor suliba mentem.
Az iskolámban a minden évben szokásos utat szervezték a bécsi karácsonyi vásárba. Eldöntöttem, hogy elhívom őt, hátha van kedve velem eljönni és esetleg kialakul valami azon a napon. Most már ideje volt felkelteni az érdeklődését. Egyik nap megszólítottam, majd naponta, először csak köszönések formájában “tartottuk a kapcsolatot”. Majd megtörtént a telefonszám csere és kezdtem összeszedni a bátorságot a nagy kérdéshez: Eljönnél velem? 😀
Végül elértem a célomat és december 18.-án Bécs felé indultunk, ami a legfontosabb: együtt. A hideg ellenére jól éreztem magam, de sajnos az utazás után kialakult kapcsolatunk nem volt hosszú életű.
elég gagyi a sztori. a készítők elgondolkodhatnának rajta h lehet nem kéne mindent kitenni, úgyis van miből válogatni
Szerintem meg kedves történet,kár hogy nem lett belőletek semmi 🙂 A bécsi vásár pedig télleg gyönyörű 🙂 CuPpPp
Én tavaly voltam elöször a bécsi vásárba életem szerelmével és az a nap volt életem egyik legjobb napja!