Mindig nyitott szívvel járj! Talán ez a tanulsága a következő történetnek. Köszönjük!

Tudom, elcsépelt dolog, közhely, nevezzük akárminek,de azért újra és újra beigazolódik, főleg nálam, hogy sosem tudhatod, hogy mikor és hol találod meg azt, akit kerestél annyi időn át. Kicsit visszagondolva vicces, hogy akkoriban annyira magányos,elhagyatott,reménytelen (lehetne még folytatni) helyzetben voltam, hogy különböző “vakrandikra” jártam,

bejártam városunk összes szórakozóhelyét (azóta is köszönő viszonyban vagyok szinte mindegyik kidobóval, na nem azért mert velem probléma lett volna….), gondolván, hogy itt talán több számomra szimpatikus emberrel sikerül megismerkednem, de a diszkós p*cs*knál és a “vakrandis” hú ezt hogy fogom lekoptatninál nem jutottam előbbre (igen, én sem tartom magam szép embernek, de ajánlom mindenkinek, hogy akármilyen vak is a randi, azért jó, ha lát egy képet a másikról). Kezdett magányom egyre égetőbb lenni és én nem tudtam mit tenni ellene. Aztán 2005 nyarán, cégünk a szokásos “dolgozók buliját” tartotta, amire hivatalos volt a cég minden dolgozója az ország több nagy városából.

Ekkor ismerkedtem meg mostani barátnőmmel- nevezzük mondjuk Katának. Azonban még itt is volt egy kis bökkenő. Ugyanis kiderült,hogy Kata vidéken lakik- persze Magyarországon nincsenek távolságok, de azért azt mindeki tudja, hogy nem így van. Néhány hét kimerítő telefonbeszélgetés és együtt töltött hétvégék után úgy éreztem, hogy nekem ő kell. Mivel neki családi okokból kifolyólag mindenképp vidéken kellett maradnia, felmondtam munkahelyemen és hozzá költöztem. Azóta sikerült itt állást szereznem és néhány veszekedéstől eltekintve, boldogok vagyunk. Ezért érzem azt és le is kopogom, hogy az ember ha úgy érzi, hogy megtalálta az igazit, bízik benne, akkor egy pillanatig se habozzon, tegye meg a megfelelő lépéseket boldogsága érdekében.