A megismerkedés egy testvérosztályos bulin történt, mondhatni már megszokott volt abban az időben. A lehető legjobb és legkényelmesebb lehetőség volt az ismerkedésre. Eleinte mással voltam elfoglalva, de valahogy sikerült tévútra jutnom, lehet akkoriban még hallgattam mások véleményére.

Így sikerült az irányított ismerkedés, ami nagyon jól indult beszélgetés, tánc. Mai fejjel is tökéletesnek mondanám..

Sportnyelven szólva az első etap kizárással végződött, annak ellenére, hogy minden klappolt – vagy kellett volna, de még kisfiúként bármi megzavarhatja az amúgy se egyszerű gondolkodást. 1 nyamvadt randi után nem jelentkeztem, nyár eleje volt – mindkettőnk nyara szépen telhetett volna együtt. Nem így lett. 

Teltek az évek, ha jól emlékszem pontosan 2 évre rá egy szórakozóhelyen újra egymásra találtunk, igaz pár mondat és telefonszám csere erejéig, de innen számítható a második etap. Több tapasztalatom volt és sokkal jobban álltam a kérdéshez is. Újra megismertük egymást – élveztük egymás társaságát. Szerencsére többet tudunk találkozni, mert közel edzettem a lakásukhoz. A nagy románc volt életem egyik fordulópontja.

Sajnos ez az etap sem tartott sokáig. Pont mikor romantikus randira készülve, rózsával, tervekkel indul neki az ember és lemondják az eseményt, akkor valami eltörik. Szégyenmenetet ON, mindenki láthatta, hiszen reggeltől estig cipelni egy rózsát elég feltűnő jelenség. A végső döfést akkor kaptam be, amikor felmentem hozzájuk egy újabb rózsával, egyedül volt, de nem azért, hogy kettesben szép esténk legyen, hanem azért, hogy kiadja az utam. Nehezen hittem el, de hiába kerestem menekülő utat, kiskaput, megoldást – VÉGE VOLT. Felfogtam hiszen ezzel én is  pont így vagyok: ha döntöttem, akkor az végleges.

Harmadszor nem is emlékszem, hogyan sodort össze minket a szél, de nem is ez a lényeg. Újabb 2 (vagy 3) év telt el. Pont otthon voltam a hétvégén, így volt esély találkozni – véletlen volt, de megtörtént. Ez az etap 1,5 hónapig tartott, de távkapcsolatként semmi értelme nem volt, gyorsan kimondtuk rá az áment.

Ez volt a mi történetünk.