Szememben a vágy tüze ég,
szívemben hiányod dobol,
mint nagy folyó,hömpölyög a messzeség
távolból hozzám közel sodor.
gondolat tollal rajzolom le tested
tintám ereimben lüktető vér,
vásznam az élet,arra festett
meg téged a semmiből a tér.
Lelkem padján ülve nézem
a képet,melyen a mozdulat
boldogságba dermedt készen
arra,hogy megsimítsa arcomat…
/ Ferenc Ernst /