Kedves mindenki! Hát az én történetem 2007. augusztus 25-én kezdődött, amikor megismertem valakit. Nekik van egy Disco-juk és azon a napon Ő szedte a belépőt. Mivel előző nap ott buliztam egy barátnőmmel akit Ő ismert, unalmamban odamentem hozzá, habár már volt bennem alkohol, de anélkül sem kell félteni. Másnap felvett msn-en, sokat beszélgettünk, még egy buliban találkoztunk szeptember 29-én, akkor szinte egész végig együtt voltunk, sétáltunk, de semmi sem történt, mivel nekem sikerült berúgni, és így nem akart visszaélni ezzel.
Végül október 13-án mentünk moziba, igaz 5-en voltunk, de mi nem zavartattuk magunkat, megfogtam a kezét, majd a buszon már kézenfogva ültünk, és az állomáson, hazaérve elcsattant az első csók. Én nagyon féltem, mert már elmúltam 17, mégis ez volt az első párkapcsolatom, de elég talpraesett vagyok, így aztán minden könnyen ment. Egymásba szerettünk. Ő nem siettetett semmit, ténylet szeretett, nem “azért” volt velem. Aztán jött a nyár, amikor én az ő bár-jukba dolgoztam, de pörögni kellett, a Balatonon nagy volt a forgalom, kevés időnk volt egymásra. Aztán megtörtént az, amitől tartottam. Sokat veszekedtünk, keveset voltunk együtt és őt “elfújta a szél”. Én éreztem, hogy valami nincs rendben, betudtam annak, hogy kevés idő volt egymásra, és bíztam abban, hogy ősszel jobb lesz. Hát nem így lett, és október elején kiderült, hogy megcsalt, méghozzá 2 hónapig párhuzamosan járt egy másik lánnyal is. Azonnal küldtem az smst, hogy mi ez az egész, majd délután találkztunk, és én megbocsátottam, ő pedig szakított a másik lánnyal, akihez érzelmileg kötődött. Testi kapcsolat nem volt köztük, de mégis 2 hónapig járt vele. Hittem, szentül hittem, hogy minden rendbe jön.
De nem így lett. Ő elfelejtette a lányt, lezárta, én azonban ragaszkodó lettem, folyamatosan nyomoztam utána, ő pedig töbebt akart egyedül lenni, valószínűleg elmúlt a szerelem. Éreztem, hogy közeledik a szakítás, egyedül küzdöttem ezek után is. Egy buliba láttam, hogy beszélget egy iskolátársával, énis ismertem a csajt, és észre is vettem, hogy a kislány, aki még csak 15 éves issza a szavait.Akkor ezt meg is említettem enki, de persze kiröhögött. Azonnal felvette msn-en, és miwel köztünk már nem volt a régi semmi éreztem, hogy a kiscsaj küzdeni fog érte. Mondtam a barátomnak, hogy hozzuk ezt rendbe, de Ő azt javasolta, hogy szakítsunk, mert csak így jöhet rá igazán, hogy kellek-e nkei, hogy szeret-e igazán.
Én nagyon nehezen mentem bele, mert tudtam, hogy akkor összejön a 15 éves lánnyal. És láss csodát egyik nap hívtak a barátnőim, hogy járunk e még mert a kiscsaj kezét fogja az állomáson. Én felhívtam, erre csak ennyit modnott: hát ha így látták biztos így van. Ez egy csütörtöki nap volt, akkor találkoztunk, majd pénteken még lefeküdtünk, és megbeszéltük, hogy hétvégéig dötünk. Én még ezek után is folytattam volna, de ő nem-et mondott. Ennek ellenére úgy búcsúzott el, hogy tudja, hogy lesz még folytatás, és megölelt. 2 napra rá, a kiscsajjal smárolt az állomáson. Még ma is járnak. Ekkor összetörtem, és jósnőt hívtam többször is telefonon, én hiszek az ilyenekben, anyukámnak eddig mindig minden bejött, és Ő is többször megkérezte a jövendőmondóktól mi lesz velünk.
Mindig, mindig mindegyik azt mondja, hogy túl tüürelmetlen vagyok, legyek türelmesebb, az a kapcsolat lezárul, nekünk még dolgunk van egymással, látják még a közös jövőt, de a jóslás, csak útmutatás, és az emberi akaratosság elronthatja. Úgy érzem, hogy én mindig elrontom. Egyébként a szakítás óta szinte minden nap beszélünk, és többször is adott jeleket, de aztán ő mindig letagadja ezeket, és ilyenkor nálam elszakad a cérna, és veszekszünk. Rengeteg verset írtam neki, körülbelül 20-at a szakítás óta, nem tudok, és ezek miatt nem is akarok túllépni, pedig elvileg Ő szerelmes. Valami nem hagyja belülről, hogy feladjam. Szilveszterkor találkoztam az édesapjával. Azt több helyről is hallottam, hogy hiányzom nekik, de megölelt azt mondta ” Szia kismenyem, hiányzol ám”. Nagyon szerettek a szülei, a bátyja, és az édesapja végül azt mondta mikor elbúcsúztunk, hogy Ő még nem adta fel, reméli, hogy minden rendbe fog jönni.
Annyira szeretem Őt, pedig meg sem érdemli. Nem tudok túllépni rajta, minentől elzárkózom, és a rengeteg jóslat miatt nem si akarom elfelejteni úgy érzem. Nagyon hiányzik és a szívem visszavárja. És tudom, hogy ha türelmesebb lennék, vissza is jönne hozzám, mert nem hiszem, hogy egy 15 éves lánytól legalább fele annyit is kap mint tőlem. A volt párom 18 éves, és én is annyi vagyok, fél évvel vagyok idősebb nála. Tudom, hogy nem érdemel meg engem, és én sokkal jobbat is találhatnék, de mit tegyek a szívemmel? Még mindig remél, dobog, hisz bennem ez a szív, hogy a múlt csodája visszatér.
ne fuss utanna.negyotord magad.es ne alazkodj meg.nemhiszem ,hogy nemtalalsz jobbat ,aki tenyleg megbecsul teged.o nemerdemli meg a te szerelmedet….eggy anya tanacsa akinek hasonlo koru gyerekei vannak.
bocsi h ezt mondom de maki vagy!Ha vki szeret vkit akkor csak vele lenne nem?Ez egy akkora hülyeség h “idő kell h tudjam h szeretlek” Ha már vki időt kér abban már semmi jó nem lesz!Én most mint férfi írtam neked!ugyan ez volt régen nekem csak fordítva a volt barátnőm kért időt jó legyen hát nem megcsalt:S!na már most rengeteg haverom van mint a két oldalról (fiú-lány):)!!ugyanezt szokták csinálni had kérjek 1kis időt mindig szakítás lesz ebből!!SAJNA DE HÁT ILYEN AZ ÉLET!!
szerintem ha nem tudod elfelejteni,akkor meg varj ra,tudom milyen ez,ha nem megy a felejtes akkor meg remenykedj..csak egyet ne tegyel,ne szaladj utana,mutasd ki h meg szereted de megis ne feltunoen,h csak o erezze h kell meg neked
Ha szereted el engeded és csak távolról szereted,tudom milyen érzés ,mert én is így vagyok 1 sráccal.Ha szereted hadd hogy menjen és lehet hogy belátja szeret. Egy lány tanácsa aki ugyan így van ezzel!!!!
szia!! Az en velemenyem az az hogy a fiu egy Casanova!!Ne legy buta…. talalsz majd masikat!! Fogsz majd szeretni MAST!! Es a legfontosabb dolog, hogy egy 18 eves lany mindig minimum ket harom evvel idosebbel kezdjen!! Gyerekek.. neki egy 25 eves valo!! Hidd el
Több mint öt hónap telt el. Vajon mennyit okosodott ez a kis buta lány?
Mondjuk előbb talán tanulnia kellett volna, mint hogy "részeg voltam este" – írja, majd néhány sorral később: "17 éves vagyok". Gratulálok.
Csak így tovább.
De kérdezném, hol voltak ennek a lánynak a szülei, amikor nevelni kellett volna, táplálni a lelkét, gazdagítani a gondolatait?
Bár ha anyu is a jósnőnek hisz, már nem sok mindenen csodálkozom 🙁
Lényeg, hogy ez a nemzedék, ennyi ésszel és értelemmel, sorakozik mostanság a felnőttkor küszöbén :(((
Láthatjátok, nem vagyok indulatos, nem használok ocsmány szavakat – vajon így hányan gondolkodnak el velem együtt azon, h ennek a kiscsajnak lesznek gyerekei, akiket Ő fog
n e v e l n i
……???
Hát jaj nekünk.
Hidd el h nem éri meg még most is futni utána megérdemli van értelme tönkre tenni magad egy oylan miatt aki semmibe vesz téged és a saját érzelmeivel sincs tisztában???a jóslatok pedig ne tartsanak életben nem éri meg hidd el nekem…én is hiszek benne de ha be is jött utána rosszul vissza fordult!!!!
egy jó akaró
mit jajjj nektek én sem vagyok idősebb de és akkor mi van nektek ami gyerekeink csak az unokáitok lesznek és sztem semmi beleszólási jogotok nincs abba h mi lesz a jövőben ti már megtetéttek amit kellett szal hagyatok békén minket és foglalkozzatok magatokkal…jajj nem használsz trágár szavakat én sem használok még is még jobban is betudnálak oltani téged!!!
A jóslatnak itt semmi értelme! A jelen helyzet ugyanis mindent elárul: egyrészt van Ő, aki nem akar veled lenni. Másrészt vagy te, egy 18-19 éves életvidám csaj, aki könnyen szerez barátokat. Érezd jól magadat és keresd másutt a boldogságot! Meg fogod találni.
Az a baj, hogy a lelkünk egy része olyanoknál marad, akik már nem kíváncsiak ránk… Magaddal foglalkozz, keress értelmes elfoglaltságot… és lám eljő majd egy újabb szerelem… ha nyitott vagy rá, vagy száz év magány?
megértem az érzéseidet tudom hogy menyire fáj de legyél türelmes és ne legyél féltékeny hiszen ha szeret ne lép félre. Ne keresed majd meglátod hogy rá fog döbbenni hogy megyeire szeret és meg FOG keresi és minden rendbe fog jönni nagyon sikert kívánók.
19 éves vagyok…de ezen még én is felkaptam a vizet: mit jajjj nektek én sem vagyok idősebb de és akkor mi van nektek ami gyerekeink csak az unokáitok lesznek és sztem semmi beleszólási jogotok nincs abba h mi lesz a jövőben ti már megtetéttek amit kellett szal hagyatok békén minket és foglalkozzatok magatokkal…jajj nem használsz trágár szavakat én sem használok még is még jobban is betudnálak oltani téged!!!
nem tudom hogy ki ennyire gyerek felfogású…valószínű még 16 sem vagy. 🙂
Amúgy..Ha úgy érzed hogy szeret téged akkor várj,majd mikor úgy alakul hogy vissza akar menni hozzád..mond neki h nem akarod…:) nálam bejött..:) mondjuk én akkor komolyan gondoltam..:(:) de azóta is nem teljes boldogságban de együtt vagyok újra a párommal:) Igazából,senki sem dönthet helyetted,ezer és ezer tanácsot kapsz és fogsz is kapni..de ezt te érzed és neked kell rájönnöd arra hogy mit akarsz..hogy mit kell tenned. ,,Pár" sor alapján senki sem lát bele egy kapcsolatba sem,nem hogy egy fiatal lányba/fiúba. Feküdj az ágyban,igyál agy kakaót vagy valamit 🙂 és kezd el pörgetni magad elött azokat a napokat mikor megismerted..hogy hogy ismerted meg mi volt az első benyomás stb-stb. végére rá fogsz jönni hogy szeret-e vagy sem. Mikor velem szakított a barátom akkor váltig állította hogy nem szeret már..még is tudtam hogy hazudik és hogy szeret..:) nem hagytam kihűlni,sem részéről sem pedig a magam részéről. Szerintem gondolkodj..anyukád és minden barátod is másképp lát mindent a kapcsolatotokba mint ahogy te érzed vagy ahogy ti érzitek..tapasztalat. hajrá én szorítok hogy boldog legyél
nem érdemes sztem rá várni mert ha ezt megtette először többször is megfogja..