Az esti buli már nem csak tudat, ott ültünk Kicsibe, és bár jó kedvem volt, forrt bennem a düh. Persze az a jóleső düh. Szar az, amikor félbehagyják a mondanivalót, ami téged felettébb érdekel. Hát velem ezt merészelte tenni a tag. Azt hittem megölöm. Csak úgy odadobta nekem, hogy kérdezzem Annát! Persze, hogy rohantam és kérdeztem. Anna azonban egy laza „kérdezd a Robit” mondattal visszairányított a Robihoz. Kezdtem úgy érezni, hogy egy ping-pong játszma kelős közepébe csöppentem és én vagyok a labda. És pattogtam ide-oda.

Feladtam Ha ennyire nem képes, hogy elmondja, mit akar, akkor tartsa csak meg, de remélem, belepukkad mind a kettő. Az este szép lassan a végéhez közeledett, ám izgalmam egyre nőtt. Halvány emlékem volt arról, hogy tettek nekem egy ígéretet. Egy ígéretet azzal a 4 hónapos őrülettel kapcsolatban. Mégpedig valami olyasmit, hogy a szülinap végén döntéshozatal várható. Arról ugyan nem esett szó, hogy kinek a javára, de legalább határt szabtak ennek a helyzetnek. Hát ez miatt voltam izgatott. Amúgy a sors nem szeret engem. Sőt üldöz. Ugyanis alig vártam a parti végét. Hát várhattam, 3 napig tartott. Most már viszont tényleg ez volt az utolsó nap utolsó estéje, annak is a vége. Legalább is én nem bírtam tovább. Elindultunk haza. Annáék legalább is haza mentek, mi meg takarítani. Kellemes meleg este volt, finom friss levegővel. Szótlanul sétáltunk egymás mellett, és váratlanul átölelt, s így szólt:

-Döntöttem.

-Tényleg? És hogy döntöttél?

-Jól.

-Azt mindjárt gondoltam. És hogy?

-Szerinted?

-Szeretlek!

Ezután csak sétáltunk némán ölelkezve a Botond felé. Boldog voltam. Igazán boldog. Féltem ugyan, hogy döntésén még gondolkodik pár hónapot, de végeredményben valóra váltak az álmaim! Dolgunk befejeztével hazaérve fáradtan feküdtünk le aludni. Reggel boldogan simultam kedvesem hátához, kényeztettem apró puszikkal és élveztem ezt a mámorító érzést, hogy a férfi, akiért annyit szenvedtem, s akire annyira vágytam most itt fekszik mellettem és egyedül az enyém! Csak az enyém. És senki másé. Kizárólag az enyém. Csak meg ne gondolja magát.