Az első pályamű a Küldj egy sztorit és nyerj! című felkérésre
Minden látogatót szeretnénk megkérni, aki teheti véleményezze a sztorikat/verseket, hogy mi – a szerkesztők – könnyebben értékelhessük a beküldött pályaműveket.
Ha kedvet kaptál, akkor nyugodtan küldd el saját alkotásodat, hogy te is részt vehess ezen a versenyen.
Köszönjük!
Mostanában egyre többet gondolkozom azon, hogy vajon mi is az, hogy szeretni, mit jelent igazából ez a szó… Mert ez csak egy szó… ha nincsenek mögötte érzelmek akkor csak egy szó,m elyet oly gyakran használunk, és .
S vajon mindenki hasonló dolgot érez akkor amikor kimondja….azt érzi mindenki, hogy ennek a szónak súlya van?… nem hinném..
Pedig csak és kizárólag akkor szabadna kiejtenünk azt a szót a szánkon, hogy “szeretlek”,ha valóban úgy is érezzük azt,ha tudjuk,hogy arra amit érzünk már nincs szebb és jobb…megfelelőbb kifejezés,mint ez a mindent megváltoztató szó…“szeretlek”
Számomra ennek a szónak hatalmas ereje van… és sokat jelent,talán többet is mint szabadna… bár ennek kétlem, hogy lennének határai… Ezt a szót, hogy “szeretlek” különösen nehéz kimondanom… csak annak mondom akinél érzem is, hogy megérdemli azt, legyen az barát vagy szülő… vagy épp valaki aki iránt többet érzek mint barátság…
De vajon,hol van a határ szeretet és szerelem között?…azt hiszem,hogy ha létezik is egy ilyen határ… vékonyka lehet csupán..
Nehéz lenne behatárolni az ilyesmit…de megpróbálom értelmezni a magam sajátos módján… Szeretet… szeretet az amit feltétel nélkül tudunk nyújtani…amikor nem kérünk cserébe semmit..a szeretet ösztönös… szeretet érzünk szüleink iránt is,még akkor is,hogy ha épp harag gyúl szívünkben irántuk..akkor is szeretjük őket, mert ez mélyről fakad már ős idők óta..
Szerelem… szerelem az amikor már elvárunk érte cserébe valamit, mert igenis elvárjuk, hogy szerelmünkért cserébe szerelmet kapjunk… a szerelem érzése erős… és sokszor fáj…lángragyúl, s kitartóan lobog mindaddig míg viszonzásra talál…
A szív fájdalmánál,melyet megsebeztek… kevés dolog tud jobban fájni…
De a megsebzett szív is képes még dobogni… képes még lángra lobbanni… s, ha nem is hiszünk benne..akkor is képes rá… de mint minden máshoz,ehhez is idő kell..temérdek sok idő, hisz az összetört szívnél semmi sem gyógyul meg lassabban… s ha be is forrnak a sebek melyeket mástól kaptunk a hegek örökre végig kísérnek majd életünkön, és emlékeztetnek minket arra… arra az elmúlt időre,mikor szívünk remélt, s igazán szeretett, de szerelmét porrá zúzták,s a földbe tiporták..
A szív nem felejt…de lehet,hogy jobb is így..
“Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörű alakokat rajzolnak ki, olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből.”
/Stephenie Meyer (idézet)/
Írta: Szedlák Katalin, Győr 2010.02.28.
Legyen az első vélemény egy szerkesztőé, ezzel is mutatva a jó példát.
Szerintem tökéletes a témáválasztás. A fogalmazás és a kidolgozottság mindenképpen figyelemre méltó. Gratulálok.
„Az, amiben nem hiszek"
a link az én történetemre mutat, amire szintén lehet commenteket írni, a versenyen sajnos nem indulhat