Paul Eluard: A szerelmes
Ott áll lezárt szememben is,
s a haja hajamba fonódik,
keze akár az én kezem,
szine az én szemem szine,
s árnyékomban úgy elmerül,
mint fölhajított kő az égben.
A szeme mindig nyitva van
és sohase enged aludni.
A verőfényes déli napnál
tündökletesebb álmain
sírok-nevetek, mint a részeg,
s beszélek, bár nincs mit beszéljek.
(Somlyó György fordítása)
0 hozzászólás