Paul Eluard: A szerelmes

Ott áll lezárt szememben is,

s a haja hajamba fonódik,

keze akár az én kezem,

szine az én szemem szine,

s árnyékomban úgy elmerül,

mint fölhajított kő az égben.

A szeme mindig nyitva van

és sohase enged aludni.

A verőfényes déli napnál

tündökletesebb álmain

sírok-nevetek, mint a részeg,

s beszélek, bár nincs mit beszéljek.

(Somlyó György fordítása)

Címkék:

Szólj hozzá! Oszd meg! Dobj egy lájkot!

Dsida Jenő – Hegyi beszéd
Kategória: Szerelmes VERS
Hegytetőre szállok kedvesemmel. Szárnyaink vannak. Ölelem derekát. Már itt sem érzem a nagy összefüggést, megszüntem a porszem-milliárd egyetlen porszeme lenni, aki forgószelekben forog s lehull. Nem […]
József Attila – Sóhaj
Kategória: Szerelmes VERS
Ha könny csorog, Ha kebel sír, Ha jaj hallik, Ha ég dörren, Föld kerekén Akármerre: Az én könnyem, Az én keblem, Az én jajom, Büntetésem: Föld kerekén Akármerre Járok, mindig Csorg a könnyem, Sír a […]
Pilinszky János: Azt hiszem
Kategória: Szerelmes VERS
Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és […]