Paul Eluard: A szerelmes

szerelem, vers, szerelmes vers



Paul Eluard: A szerelmes


Ott áll lezárt szememben is,

s a haja hajamba fonódik,

keze akár az én kezem,

szine az én szemem szine,

s árnyékomban úgy elmerül,

mint fölhajított kő az égben.


A szeme mindig nyitva van

és sohase enged aludni.

A verőfényes déli napnál

tündökletesebb álmain

sírok-nevetek, mint a részeg,

s beszélek, bár nincs mit beszéljek.



(Somlyó György fordítása)

Szólj hozzá! Oszd meg! Dobj egy lájkot!

 

Kövesd a Szerelmes Szíveket

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kiemelt bejegyzések