Hegytetőre szállok kedvesemmel. Szárnyaink vannak. Ölelem derekát. Már itt sem érzem a nagy összefüggést, megszüntem a porszem-milliárd egyetlen porszeme lenni, aki forgószelekben forog s lehull....
vers
Petőfi Sándor – Fa leszek, ha…
Fa leszek, ha fának vagy virága. Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá...
Ady Endre – Héja-nász az avaron
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból,...
Juhász Gyula – Milyen volt…
Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak...
Nemes Nagy Ágnes – A szomj
Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed,...
Arany János – A méh románca
Ablak alatt A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója: Kékszemű lyány, Válogat belőle, Koszorúnak Holnap esküvőre. Reménykedik Egy kis méh az ágon: Szép eladó, Jaj, ne bántsd virágom! Ezt az...
Arany János – Enyhülés
Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is...
Féltékeny vagyok …
Féltékeny vagyok az esőre, ami a bőrödre hullik, mert sokkal közelebb jár ahhoz, ahova én valaha is érhettem.vagyok az esőre, ami a bőrödre hullik, mert sokkal közelebb jár ahhoz, ahova én valaha is...
Zelk Zoltán – Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy én csak tégedet szeretlek : meglestem a szomorúságot, nem...
Szabó Lőrinc – Ujjaink
Úgy bújtak össze ujjaink, csókolva egymást kétszer öt combjukkal, mint szeretkező, fantasztikus kis állatok; úgy fuldokoltak ujjaink egymásban tehetetlenül, mint elítélt, vak rabok a halál...
Tóth Árpád – Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt...
Kosztolányi Dezső – Elégia
Mint zenekarokban a klarinétok legélesebb hangjai, melyek túlrikoltanak mindent, úgy szól az én kétségbeesésem. Ki mondja, hogy rövid az élet? Hosszú az, nagyon hosszú, ki-nem-várható utazás, egyik...
Legutóbbi hozzászólások