Szabó Lőrinc – Ujjaink

Úgy bújtak össze ujjaink,
csókolva egymást kétszer öt
combjukkal, mint szeretkező,
fantasztikus kis állatok;

úgy fuldokoltak ujjaink
egymásban tehetetlenül,
mint elítélt, vak rabok a
halál ketrec-vasai közt;

irigyeinktől ujjaink
mégis oly percet loptak el,
hogy hosszú, boldog éjszakát
álmodtunk végig azalatt;

aztán a két kéz úgy pihent
egymásban mozdulatlanúl,
mint két öngyilkos szerető,
akit már együtt fed a föld.

Szólj hozzá! Oszd meg! Dobj egy lájkot!

 

Kövesd a Szerelmes Szíveket

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

TÁMOGASS MINKET

Szeretnénk, ha professzionális szolgáltatást tudnánk nyújtani nektek, de erre sajnos nincs lehetőségünk. Így jutott eszünkben, hogy tőletek kérünk segítséget. Létrehoztunk a Patreon.com-on a saját fiókunkat, ahol már havi 1$-os csomaggal támogathatsz minket.

Kattints a linkre és nézd meg milyen csomagokat találtunk ki a leendő támogatóink számára: TÁMOGATLAK TITEKET

Kiemelt bejegyzések

Kövess minket!