Mert érted éltem…

Van egy kincs, mi elérhetetlen,
Szemtől szembe mérhetetlen,
Csókot intve rám nevet.

De a sok pénz mit sem érve,
Szerelemmel hozzád térve,
Mondanák én szépeket.

Mondom én a jót, a szépet,
Nem kérni mást csak egy emléket,
S örökre én elteszem.

De amíg élek addig játszom,
Feledni őt sosem bánom,
Míg meg nem fogja két kezem.

Ha megfogja addig éltem,
Mert már többet nem reméltem,
S nem élek, nem láthatom.

Addig iszom míg berugom,
S fel nem kelek egy hajnalon,
De már késő, csak álmodom.

Ahány álom annyi érzés,
Ne feled már nincs több kérdés,
Ha eltemet a nagy életed.

Mert a szíved benne lüktet,
Ki miatt az életed elhülyülted,
S nem látsz többet, csak rémeket..