Minden 2004 nyaran kezdodott. Akkor voltam 24 eves. Otthoni unalmamat kergettem el avval, hogy fotozni mentem a belvarosba. Egy regi filmes fenykepezogeppel a kezemben, epp a legjobb temaval szenvedtem, amikor ket srac megzavarta az idilli kepet. Meg is untam a varakozast, nem mentek el, inkabb tovabb alltam. Mar hazaindultam es vartam a villamost, es megszolitott valaki, egy egeszen furcsa, muzikalis akcentussal. Az a ket fiu allt mellettem, akik elvettek a kedvem az aznapi fenykepezestol.

Megszolitottak, mosolyogtam, ahogy ejtette az egyikuk a magyar szavakat. Igen, magyarul beszelt! Es erthetoen, tisztan, dallamosan! A ket fiu skandinav szarmazasu, csak nalunk tanultak egy ideig. Igy kezdtunk el beszelgetni… Aznap estere hivtak bulizni egyet, elhivtam az egyik baratnomet, feloltoztunk csinosan, ahogy azt illik egy randevu alkalmara.

Nagyon tetszett az egyikuk, magas, kek szemu, nem tul sotet barnas haj, jokepu, amolyan kolyokkepu… Meg aznap este megcsokolt. A Margit szigeten setaltunk, majd egy padra leultunk, cefetul fajt a labam a magassarkumban.

Masnap is talalkoztunk, harmadnap is, es azutan is… Aztan hirtelenjeben ott tartottunk, hogy szolt, 2 nap mulva haza utazik, mert ott folytattja a sulit. Megkerdezte, hogy vele mennek e? Es en Vele utaztam eloszor Norvegiaba.

Dolgozott is az egyetem mellett, pedig nem szorult ra, minden fele tamogatasban volt resze: a csaladja felol, az allam felol… De o dolgozott. Sajnos nagyon keveset lattam ot abban az idoszakban, ez kb. 3 honap volt. Egyedul ereztem magam, amig o masutt volt. Nem mozdultam ki, nem csinaltam semmit, a konyveket mar kiolvastam.

Egyik este osszekaptunk, nem beszeltunk egymassal, o lent aludt a foldszinten, en meg csendben pakoltam a taskamba. Masnapra jegyet vettem a Budapestre indulo gepre, olyan osszegert, ami tobb volt egy havi atlag magyar keresetnel. Taxit hivtam ejjel, hogy idoben a repterre erjek, elotte megkerdeztem, mennyiert visz el, hogy ki tudom  e fizetni.

Megerkeztem, fizettem, kivettuk a csomagomat, epp elindultam volna, amikor megallt mellettem egy auto. O volt az. Felebredt, amikor becsuktam az ajtot, oltozott es utanunk jott. Nem hagyott elmenni, en akartam, de nem o miatta. Nagyon rossz egyedul lenni egy idegen orszagban, es ezt magyaraztam neki. A csomagomert kellett harcolnom, mert nem adta  oda!! En hulye aztan rahagytam, megfordultam es elindultam, hogy hazamenjek. De kongattak, es megszolalt a kis hangocska: ne tedd!

Visszamentunk, sok minden tortent azota. Volt balesetem, vegig velem volt, es lassan 1 eve hazasok vagyunk. Norvegot tanulok egy helyi iskolaban es fotolaborans lettem. Ez a szerelem elso latasra, a lazas hevulet elmult, 5 es fel eve egyutt vagyunk, es megis szerelmesek vagyunk.