Peti és Eszti már izgatottan várták a harmadik randevújukat. Az előző két találkozásuk után nagyon közel kerültek egymáshoz és elcsattant az első csók is. Peti javasolta, hogy menjenek fel a Gellért-hegyre, mert onnan csodás kilátás nyílik a városra.

Eszti örömmel fogadta az ötletet, és az időjárás is kegyes volt hozzájuk, így semmi akadálya nem volt, hogy útnak induljanak. Peti azt javasolta, hogy ne a szokásos turista kört tegyék meg, ezért Móriczon találkoztak. A Ménesi úton sétáltak, ami párhuzamos a Villányi úttal, kevésbé forgalmas, fákkal borított utcácska. Így már nem nem is érezték úgy, hogy a nagyvárosban sétálnak, DE mindegy is volt. Nem figyeltek a külvilágra, mert teljesen egymásra hangolódtak. Peti rendszeresen erre sétál, így meglepődött, amikor el is érték az első Kilátópontot.

Inne már csak egy lépcső és egy kisebb emelkedő választotta el őket a megérdemelt fagyitól és üdítőtől. A Füge Bolt és Kávézó mindenki számára jó pihenő, ha a Gellért-hegyen jár. Két-két gombóc fagyit kértek, édestölcsérbe – Eszti sajttortát és mangót, Peti mangót és málnát kért, valamint két vizet, hogy ki ne száradjanak. Peti saját tapasztalatból extra szalvétát is kért. Így sétáltak tovább a Filozófusok kertjébe.

Felérve a “hegyre”, Peti elvezette Eszti-t a Kilátókőhöz, ahonnan valóban lenyűgöző volt a látvány. Eszti szeme előtt elterült a város (és a Budai vár), amely sokkal nagyobbnak tűnt, mint ahogy képzelte. Peti közel húzta magához Esztit, és karjaival körbeölelte. Így nézték együtt a várost, varázslatos pillanat volt, amikor újra csókolóztak. Számukra mintha az idő megállt volna, és csak egymásra figyeltek.

Később lementek a hegyről és Esztit egyszer csak elöntötte az érzés, hogy hálás a sorsnak, hogy találkozhatott Petivel. Még csak néhány találkozójuk volt, de úgy érezte, hogy közös jövő előtt állnak. Séta közben tovább beszélgettek az álmaikról és a céljaikról. Peti már régóta dolgozott azon, hogy saját vállalkozása legyen, Eszti pedig nagyon lelkes volt és bíztató szavakkal bátorította. Továbbá elmesélte a saját terveit, hogy szeretne új munkahelyet találni, ahol megbecsülik és saját döntéseket is hozhat. Peti helyeselte, de csak egy kérdés motoszkált a fejében: Ő is velem képzeli el a maradék éveit? Mélyen egymás szemébe néztek, ki sem kellett mondani, hogy ugyanarra gondolnak, amit egy újabb csókkal pecsételtek meg.

Az este folyamán még tekergőztek egy kicsit a XI. kerületben, és élvezték a tavaszi estét. Peti végül hazakísérte Esztit, és a kapuban még egyszer átölelték egymást – csókolóztak. Tudták, hogy még az elején járnak és hosszú lesz a közös út, ennek ellenére minden közös másodpercet megbecsültek. Elfáradva, DE feltöltődve dőltek ki a saját ágyaikban, tervezve a következő randevút.