Jött a várva várt hét. A diáknapok. Hogy miről szól? 4 nap kemény ivás. Röviden.

1. nap: Lelki sebeimre úgy döntöttem nagyon jót fog tenni egy nagy abszint, már csak azért is, mert azt még sosem kóstoltam korábban. Kértem és ittam. Meg aztán még egyet. Ezek után már nem fogom leírni mi minden történt velem annál is inkább, mert nem emlékszem. Kivéve azt a két apróságot, hogy megállás nélkül nevettem, jó kedvem volt. Hogy hogy jutottam haza? Őőőő…! ???????????????????????

2. nap: Aznap sem jött el, mint ahogy előző nap sem. Teljesen elkeseredtem, mégis örültem neki. Így könnyebb elfelejteni. Ittam. Sokat. Szeretném leírni hogy néztem ki, de nincsenek rá szavak, mert az nem elég, hogy csúnyán. Ha valakit érdekel javaslom a könyv olvasta után keresse fel Anna kedves barátnőmet, ő el tudja mondani, hozzám ne jöjjön senki, mert nem akarok emlékezni a földön töltött órákra.

3. nap: Azt a hírt kaptam, hogy levágatta a haját. Könyörögtem Istennek, hogy ne tetsszen, akkor könnyebb elfelejteni. Hiába. Mikor megláttam nem akartam hinni a szememnek. Eddig is eszméletlenül jó volt a pasas, de így maga a tökély számomra. Hát ilyen az én formám. Azonban én is tartogattam neki meglepetést. Időközben ugyanis férjhez mentem. Azt hiszem nem tetszett neki. Mikor megtudta úgy döntött ő is vállalja a házasság szent kötelezettségeit. Elvette Annát feleségül. Nem mondom evett a fene. Nekem egy olyan pasi jutott, aki a szent eskü után közölte: Asszony, kuss! És lelépett egy csajjal. Ő meg jól érzi magát Annával, attól nem kell félni, hogy ilyet tesz újdonsült kedvesével. Mindegy ez az este is eltelt valahogy.