Kételyek és félelem!
Alig vártam az estét, hátha újra látom csak azért , hogy bebizonyosodjon Nem és nem tetszik! Odaértünk Kisgazdiba és amikor megláttam nem tudtam levenni róla a szemem! De mégis miért bámulom? Tiszta hülye vagy Betty. Be telt a pohár, máskor is volt ilyen és elmúlt, úgyhogy megmagyaráztam magamnak, hogy ez is elmúlik. Az este unalmas volt, vártam hogy valami történjen, de semmi. Csak ültem ott és vártam nem tudom mire. Gáborra gondoltam, hogyha szeretem, miért örülök egy másik fiú jelenlétének? Nem értem magam és nem tudom Annának hogy magyarázzam el mi zajlik bennem, amikor még nekem sincs fogalmam saját magamról! Végül is váltottunk pár szót Robival, csak semmi lényegeset. Azt hiszem egy kissé felzaklatott ( az helyesebb lenne hogy féltem mint egy óvodás?.) de mégis jó volt. Este vége, mindenki haza.
-Eljöttök velem takarítani? Ezt a kérdést ő tette fel, nem kis meglepetésemre, ám az még meglepőbb volt, hogy azonnal igent mondtam, persze egyedül. Mikor végre kettesben voltam vele nem szóltam semmit csak azon töprengtem, hogy lehettem ekkora marha, hogy azonnal igent mondok egy tulajdonképpen vadidegen srácnak olyasvalamire, amiről azt sem tudom mi az! Fogalmam sem volt mit teszek, de mégis valami azt súgta, megbízhatok benne. Mikor odaértünk, kitakarítottunk és beszélgetésbe kezdtünk. Mi a kedvenc kajád, zenéd, színészed, stb., idegesítő beszélgetés, zavarbaejtő és felesleges kérdésekkel. Gyűlölöm az ilyet, valahogy mindig is direkt dolognak tartottam. Az a tipikus, kérdezek valami feleslegeset, csak hogy ne legyen az a kínos 10 mp-es csend. (Vajon mit szólna ha megkérdezném hány perc alatt évez el?) De aztán túlléptük ezt a kezdetleges marhaságot és végül is nagyon jól alakultak a dolgok. Egyre érdekesebb dolgok kerültek szóba, pontosabban nem érdekesebb, csak furcsa. Felmerült a gyanúm, hogy átver, túl sok a közös. Sőt megdöbbentően sok a közös. Bár természetre ég és föld vagyunk, a stílus rengeteg dologban egyezik. Két órás beszélgetés után itt volt az ideje lelépni. Visszakísért egy darabon majd álltunk bambán. Mire vár még?
Szia, tök igaz, amit írsz, a szerelem félelem és kételyek halmaza.
Nagyon jó a blogod, gratulálok!
köszönjük
a szerkesztők
Örülünk hogy tetszik kis történetünk!
Érdemes várnod, még nagyon messze van a vége! 🙂