5.
Elkeseredés!
Felhívtam és ő jött is. Jó volt vele lenni tehát ez nem segített. Megkértem aludjon ott. Adtam egy kis időt magamnak. Bevált. Ott feküdt mellettem álmaim pasija és tök hidegen hagyott. Valahogy nem rá vágytam és kész. Tényleg vajon a Robi milyen lehet ott? Remélem nem meleg, ha már emó! Valami ilyesmin gondolkodtam. Gáz. Úgy gondoltam beszélek egy nagyon kedves ismerősömmel, elmentem tehát hozzá és elmeséltem neki töviről hegyire mindent. Mikor megkérdezte, miben segíthet akkor jöttek a gondok. Tényleg mi is a bajom?
Ja persze, van egy pasi, akit szeretek de mégse, és van egy másik pasi akit nem szeretek de mégis vagy legalábbis valami ilyesmi. Na itt mondták azt nekem, hogy hülye vagy, Betti nem segíthetek. Végső soron a beszélgetésnek azért volt értékelhető momentuma is, vagy mondanivalója számomra, ha így jobb: Vannak dolgok, amiket el kell engedni, ha itt az idő, és asszem az egyik pasi egy ilyen dolog volt.
Tisztáztam magam, már csak azt kellett elismernem, hogy tetszik nekem az a másik fiú, elsősorban magamnak, és utána másoknak is. Valamint, arra is rájöttem, hogy orbitális barom vagyok. Mármint, sosem ítélek első látásra, és vele pont ezt tettem, ráadásul nagyon félre ismertem. Egyáltalán nem emós az tény, hogy nagyok a fülei, de az már téves hogy töketlen, bár azt még ki fogom deríteni mennyire nem az! Ezek után alig vártam a következő találkozást, ami hamar el is jött. Leültünk Annával, ittunk, beszélgettünk, stb., de valahogy akire én vártam csak nem akart észre venni.
Mondanom sem kell, magamban dühöngtem, amit Anna rögtön kiszúrt. Komolyan néha olyan a Csaj mintha röntgen szemei lennének. Mindent lát. Nyugtatott, de felesleges volt. Robi odajött hozzánk, Anna meg elsöpört! Hát ezért imádom a csajt. Azonban pár perc múlva azon töprengtem, lehet jobban jártam volna, ha marad, vele ugyanis legalább lehet beszélgetni. A pasi odajött, leült. Az ember ilyenkor szokott beszélgetni, de úgy látszik ő nem ember. Ő nem akart beszélgetni. Teljesen más útját választotta a kommunikációnak. Zsetonnal dobált. A cél az ingem és a bőröm köze úgy kb. melltájékon. Úgy meglepődtem, hogy nem is szóltam semmit, megvártam míg célba talál. Miután megtörtént kihalásztam a zsetont a melleim közül és végre megszólítottam. Pár perces beszélgetés után megkérdezte, nem megyünk -e félre?
-Naná!!!!!!!!
(természetesen csakis beszélgetni)
(természetesen csakis beszélgetni)
0 hozzászólás