Az én történetem 2001.04.29.én történik mikor megismertem az első igazi barátomat. 21 éves voltam és ő volt az első olyan fiú akit nem koptattam le…pedig tőle féltem a legjobban. Az első 2hónap elég rosszul sikerült ugyanis még annyira új volt nekem és így elég keveset beszéltünk és volt 2hét szünet.
De aztán megpróbáltam közeledni hozzá és már sokkal jobban ment. Nem veszekedtünk sokat beszéltünk majd egyre jobban megszerettük egymást. Vele volt az első együttlét és ezek után már úgy voltam vele ez évekig fog tartani. Szüleim nem igazán engedték h sokat ne legyek otthon, de mégis minden időm vele töltöttem. Nyáron végig lejárt hozzám a szobafogságom idejébe és rengeteget törődött velem. Adott nekem egy gyönyörű 23. szülinapot amit soha nem fogok elfelejteni. Virág a suliba majd gyertyafényes este nálam a közös számunkkal…életem legszebb szülinapja volt. Aztán ősszel egyre furábban viselkedett…azt mondta h ő már csajozni is szeretne de mégis engem szeret. Már sokat szenvedtem így. Aztán őszi szünet után-mikor egyszer se keresett-kimondta h vége. Teljesen magamba estem, fel se bírtam fogni h mostmár nem lesz ő mert más már rajta kivül nem nagyon érdekelt. De elfogadtam a döntését nem sírtam előtte. Szépen elváltunk 19hónap után.
De utána meghallottam h a szakításunk után 4nappal megismert egy lányt és össze is jött vele. Azt hittem meghalok…msn-ről tiltottam myvipről töröltem, ugyvoltam vele egy könycseppet se érdemel. De utána vmiért ismét szóba álltam vele és később már minden nap beszéltünk, meghallgatam a problémáit felvidítottuk egymást. Pár hét és elkezdte emlegetni h hiányzom neki majd pedig már sírt is h szeret. Egy este mikor találkoztunk akkor 3órán keresztül sírtunk átölelve egymást, megcsalva a barátnőjét, de nem akartam visszafogadni, mert hát féltem h megint szétmennénk. De 4hónap szünet után nem bírtam tovább és visszafogadtam.
Megint írtó boldognak éreztem magam. És annyira tudatomra adta azt h szeret. De 6hét múlva megcsalt…először csak sírtam h úristen megint vége aztán rájöttem nem bírnám ki mégegyszer és mondtam neki h megbocsátok, de ő már nem akarta…én csak bőgtem bőgtem és ő csak annyit mondott h ne pitizzek mint egy kiskutya visszamegy az előző barátnőjéhez. Még akkoris csak sírtam neki ugyhogy ő tiltott és törölt az életéből mindenhonnan. Majd hogy ráébredtem h nem ezt kéne tennem beszéltem a csajával h végig sírt nekem, ő pedig elmondta h abba az 1 hónapba mellettem is sírt h mennyire nem szeret. De a csaj ezek után is visszafogadta…azóta együtt vannak. Látom őket mindennap a suliba. És még jobban szereti a lányt mint engem, legalábbis ezerszer jobban törődik vele. Én azóta mindennap sírok és már értelmét se látom az életnek. Nem értem mi jobb egy 16évessel mint velem. Mikor velünk mindenolyan szép volt.
Tudom találhatnék mást aki jobban becsül de mégis csak ő volt az én első igazi szerelmem aki megtanított szeretni és soha de soha nem felejtem el akárhogy is bántott!
Szia!Nagyon szerethetted ezt a fiút4De mint a történeted mutatja nem érdemli meg.Ahogy beszélsz róla,óriási szeretet lehet benned,és jobb is,hogy nem erre az emberre pazarlod,mert hidd el,van olyan aki ezt megérdemli és viszonozni is fogja neked.Nagyon kedves lány lehetsz.Én csak azt tudom mondani,jó hpgy ez kiderlt,mert nem érdemel meg az a fiú! Nárcisz