Nem ígérek kincset, csillagot,

Csak hű szívet adhatok,

Érzem másé nem lehetsz,

Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.

Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra,

aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

De én hadd mondjam azt szeretlek. És ezért én elmegyek. Hogy ne

bántsalak hogy ne legyen többé bűn, mert szeretni így nem lehet. Ha

majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé, értelmet

kap mi volt a volt, s mi volt, miért…Egyet megtudsz majd biztosan,

lesz egy üzenet, volt valaki ki téged mindennél jobban szeretett!

Elmegyek, ne bántsalak többé, elmegyek mert szeretlek, szeretlek örökké!!

“Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,

Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.

Kell tudni zokogni meg sírni,

Valakit megunni aztán visszahívni.

Csalódni százszor, csalódni ezerszer,

Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!”

“És látom őt, és elveszítem ôt, és szenvedek, mint egy kis napsütés a hideg vízben.”

“Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye.”

“Viszontlátásra, – mondom, és megyek.

Robognak vonatok és életek –

Bennem, legbelül valami remeg.

Mert nem tudom,

Sohasem tudhatom:

Szoríthatom-e még

Azt a kezet, amit elengedek.”

“Öregedjünk meg együtt,

A sors bármit is rendel.

Így állunk elébe mi,

Ketten, egy szerelemmel.”

“Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni a nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.

Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.

Szereztem örök barátokat.Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.

Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.

Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam az életet de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.

Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.

DE TÚLÉLTEM! És még most is élek. Az életet nemcsak túléltem és NEKED sem ajánlom, hogy tedd ezt! ÉLJ!!!!

A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké

és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”