Egy osztályba játunk már tavaly óta. Akkor még nem éreztem iránta semmi különösebbet. De nyáron kimentünk tesómmal a nagynénémékhez Svédországba. Ott rájöttem mennyire szeretem őt. Hiányzott. Nagyon hiányzott.
Megpróbáltam nem gondolni rá, de ez nem sikerült. Hogy is sikerülhetett volna. Aztán hazajöttünk. Akkor még nem is volt olyan gáz, de amikor volt az évnyitó. Pfff. Olyan szép volt. Azóta el se tudom felejteni. Folyton rá gondolok. Ha éppen nem, akkor rájövök, és egyből ráeszmélek, hogy most már igen. Próbáltam vele beszélgetni, de valahogy semmi közös témánk nincs. Ha hosszadalmasabb társalgást folytatunk, az inkább MSN-en van, és vagy veszekszünk, vagy a szerelemről beszélünk. Bár többnyire az előbbi. Egyszer elhatároztam magam és leírtam neki. De aztán, mikor újra felhoztam neki a témát, mintha nem is írtam volna semmit. Nem tudom, hogy most vagy eljátszotta, vagy csak messze nem érdekelte miket írok. (És az a gáz, hogy szerintem az utóbbi.) Na mind1.
Az a legrosszabb, hogy ő is azokat a fajta srácokat kedveli, akik bunkók, gusztustalanok, “buzisan viselkedő” és “menők”. A magamfajta “udvarias”, szerető kedves srácok le vannak ejtve. Ennyi. Sokan mondják, hogy “-Felejtsd el, és keress mást.”. De hogy felejthetném el??? Naponta órákat töltök vele, csak nem úgy, ahogy én szeretném. Na meg, amikor azt írják, hogy “-Ne legyél ilyen” (szomorú). Ne legyek szomorú. Látnom kell, hogy milyen “boldog” a barátjával (akivel most már talán lassan 2 hete szakítani akar), és annak tudatában kéne boldognak lennem, hogy tudom, hogy úgyse lehet köztünk SEMMI! Még a haverság is kétséges. Bár nem tudom mit akarnék tőle, amikor még közös témánk sincs. Szóval, ááá.
Nem is tudom mit írjak erre ÉN! Teljesen elvette az eszem. Bár mostanában (van 1 levelező társam, aki segít) már eljutottam arra a szintre, hogy keresgélek más lányokat, hogy őt feledtessem. Bár ez teljesen ütközik az elveimmel, mert most én nem szeretem az ilyet, mert ezzel csak megbántják a kiszemelt “áldozatot”. Most mindenütt őt látom. De még mindig rosszul esik, ha a barátjával látom. De az is olyan bunkó, szóval nem bírom megérteni őt se. De hát, nem jöhet össze minden. Azt hiszem ennyi. Majd meglátjuk mit hoz a jövő. De ezt jó volt leírni Köfi. 🙂
Osztálytárssal járni tabu…én megtettem és összetörte a szívem…ő kezdeményezett én vonakodtam épp azért, hogy osztálytársak vagyunk, majd azzal jött, hogy életembe először csak döntsek és ne gondolkozzak annyit.Döntöttem és járni kezdtünk…előttem ült és dúlt a szerelem, órákon fogtuk a pad alatt a kezünket, már a matek tanárnő is velük példázodott az anyagokban….nagy szerelem volt, őrülten beleszerettem…aztán eldobott…és nemelég hogy felejteni kezdett utána a padtársammal, legjobb barátnőmmel kezdett találkozni és már neki írta azokat a szép szavakat..majd utána másik lányt is meghódított ugyancsak az osztályból…úgy telt el a gimnázium utolsó két éve, hogy másokkal láttam és közben betegedtem bele, mert én szüntelenül szerettem továbbra is…minden disznósága ellenére…persze az ő hibája is, hogy nem tudtam elfelejteni, mert időnként hívogatott, találkozgattunk…és mivel szerettem szöktem a hívó szavára…még ma is bánom..még a banketten is más lánnyal volt…pedig megbeszéltünk szakításkor, hogy az lesz az utolsó közös éjszakánk, de ő más lánynak adta amit nekem ígért…rengeteg bajt okozott és még okol engem mindenért…..csak azért írtam le, hogy ne bánd, hogy nem jössz össze…kapsz te más lányt csak keress és nyisd ki a szemed!!!